A Mátráról dióhéjban

 

Mátra az Északi-középhegység egyik vulkanikus eredetű tagja, amely 900 négyzetkilométeren terül el a Cserhát és a Bükk-vidék között. Itt található Magyarország két legmagasabb hegycsúcsa, a Kékes (1014 m) és a Galya-tető (965 m). A száz legmagasabb magyar hegycsúcs között 26 mátrai található. Jelentős érckészlete miatt sokan kutatták kialakulását és vulkanizmusának történetét.

A vulkánosság előtt és után

A Mátra kialakulása szorosan összefügg az Északi-középhegység és a Kárpátok kialakulásával. A miocén kori vulkánosság előtt létrejött képződmények elsősorban a Mátra meredek északi oldalán bukkannak ki. Ennek oka, hogy a vulkánosságot követően a hegység egésze kibillent déli irányban a Mátrától és a Bükktől délre húzódó árok besüllyedése miatt. A déli, lankásabb részt fiatal üledékek temették be, az északi oldalon pedig a pleisztocén során csuszamlásokkal meredek lejtők alakultak ki.

A Mátra északi lábánál sok helyen eocén vulkáni és karbonátos rétegek települnek a középidei képződményekre; Az oligocén kor jellegzetes üledékei (budai márga, tardi agyag, kiscelli agyag) a Mátra lábát helyenként több száz méter vastagságban fedik. Rétegeik a szén-dioxidban és kénhidrogénben gazdag forrásvizek anyakőzetei.

A Mátra fő tömegét a piroxénandezit, andezittufa és vulkáni agglomerátum váltakozásából álló több száz méter vastag rétegvulkáni kőzetösszlet adja. A vulkáni tevékenység mozgatórugója a Kárpát-medence térségét alkotó két kőzetlemez, az Alcapa és a Tisza-Dácia egymás mellé kerülése volt. A Mátra 13-18 millió évvel ezelőtt alakult ki a kontinensünk geológiai fejlődéstörténetében is jelentősnek számító eseménysor részeként.

A Mátra mai formakincsét is meghatározó andezites lávatakaró a tari dácittufa kialakulásával nagyjából egy időben vagy 1-2 millió évvel később, a miocén intermedier vulkanizmus során jött létre. a Mátra esetében is – inkább a nagy területű lávatakarók jellemzőek.

A délre fekvő Mátraalja lankásabb, kiterjedtebb; fokozatosan simul bele az Alföld részét képező Gyöngyösi-medencébe.

A gazdag érctelepek és a kiváló építőanyagnak számító andezit miatt már a középkorban több bányát nyitottak a hegységben. A Mátra déli lábánál 7-8 millió éve, a miocén végén létrejött állóvizekben  óriási lignittelepek keletkeztek, amelyeket  külszíni fejtéssel bányásznak.

Éghajlata

A Mátra éghajlata a nagy relatív szintkülönbségek miatt mérsékelt övi hegyvidéki jellegű. Más hegységeinkhez hasonlóan a Mátrára is jellemző a mozaikszerű mikroklíma, amelynek oka a változatos domborzat és növényzet. Az évi középhőmérséklet felfelé haladva 0,3-0,4 °C-kal csökken 100 méterenként: a Gyöngyösi-medence 10 fokot meghaladó értékeivel szemben a Kékesen a 6 °C-ot sem éri az éves átlag. A hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan egyre kiegyenlítettebbé válik a klíma; a környező völgyekkel, medencékkel ellentétben a hegytetőkön csak nagy ritkán süllyed −20 °C alá a minimum-hőmérséklet.

Az évi átlagos csapadékmennyiség a tagolt felszín következtében igen változatos.

Az éghajlat magasság szerinti változásainak megfelelően a  hegység növényzetében is övezetesség figyelhető meg.

Természeti kincsek

A  hegység vulkanikus eredetének köszönheti természeti kincseit is. A Mátrában már régóta foglalkoztak bányászattal. A földtani felépítés nagy mértékben meghatározta a bányászható nyersanyagokat, amelyek általában ércek és építőkövek voltak. A kitermelés első írásos emléke az 1296-ból származó oklevél, mely vasércbányászati jogot adományozott az itt élő bányászoknak. Későbbi időkben már nemesfém (arany, ezüst) kitermelésével is foglalkoztak.

A Mátra várai

A mátrai várépítések jóval a tatárjárás után kezdődtek meg, mivel a térség települései elnéptelenedtek. A Mátra ugyan nem várromjairól híres, mégis több középkori erődítmény látványos maradványa található itt:

  • Benevár- Mátrafüred
  • Gyöngyöspata
  • Hasznosi vár 
  • Kanázsvár- Mátraderecske és Recsk között
  • Kisnánai vár
  • Siroki vár

Egy kis történelem

A kápolnai csata (1849. február 26-27.)

A 16-17. században a Mátra is a török elleni harcoknak esett áldozatul, majd a császári zsoldosok dúlták fel a vidéket. A térség lakossága II. Rákóczi Ferenc mellé állt, akinek birtokai is voltak erre. 1709 nyarán a Heves megyei közgyűlés Gyöngyösön látta vendégül Vak Bottyán János tábornokot, akit később a mátraaljai város ferences rendi altemplomában temettek el. Gyöngyös a 18. században egy ideig megyeszékhely volt, de a század második felében végleg Egerbe helyezték át a megyei hivatalokat.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során fontos csaták helyszíne volt a Mátra vidéke. Gyöngyösön volt Windisch-Gratz főhadiszállása, míg a császári csapatok másik része Pétervására környékén gyülekezett. Máriássy János honvéd alezredes 1849. február 24-én éjjel váratlanul rajtaütött a császáriakon, ágyútűz alá véve Pétervására főutcáját. A február 26-27-i kápolnai csata a szabadságharc legvitatottabb ütközete volt. 1849 áprilisában azonban már a honvédeké volt Gyöngyös is. A szabadságharc bukása után a Mátra erdősége bujdosókkal és betyárokkal telt meg. Legismertebb közülük Vidróczki Márton volt, akinek tettei számos író, költő, festő és zeneszerző fantáziáját megmozgatta.

A hegység turisztikai jelentősége az 1920-as években, a trianoni békeszerződés után nőtt meg ugrásszerűen, mivel ide került át Magyarország legmagasabb pontja.

A Keleti-Mátrában, Recsken működött 1950-53 között a hírhedt kényszermunkatábor, amelynek rabjait a közeli külszíni kőbányában dolgoztatták embertelen körülmények között az ÁVH őrei. A főleg politikai okok miatt elítélt rabok egytizede nem élte túl a munkatábort; területe ma nemzeti történelmi emlékpark.

Néprajza

A Mátra vidékén élő néprajzi csoport – a palócok – eredete vitatott. Egyik feltevés szerint a honfoglaláskor a magyarokkal együtt érkező kazár törzsek, a másik szerint a kunok leszármazottai. Nyelvjárásuk jellegzetes; építkezési stílusuk, népviseletük szinte falvanként eltérő.

Mátrai borvidék

A hegység déli peremén évszázadok óta folyik gyümölcstermesztés. Különös jelentősége van a szőlőművelésnek: a Mátrai borvidék egyike hazánk történelmi borvidékeinek. Az első szőlővesszőket valószínűleg még a kelták telepíthették, de Szent István korából már fennmaradtak szőlőbirtokokat említő oklevelek is. A 13. században bortermelés folyt Gyöngyös környékén; a város Károly Róberttől szabad borkereskedési jogot kapott. A virágzó szőlőkultúra átvészelte a török hódoltságot, de a 19. század végi filoxérajárvány itt is kipusztította az ültetvények nagy részét. A Mátrai borvidék rangjának megőrzésére tettek kísérletet az 1960-as években a nagyüzemi szőlőművelés bevezetésével, azonban a helyben termelt bor hírnevét és piacát csak a mennyiségi szemléletet felváltó minőségi borkészítéssel sikerült visszanyerni. Ma mintegy 7 000 hektáron termesztenek szőlőt 15 mátraaljai település határában. Elsősorban fehér fajták fordulnak elő (muskotály, szürkebarát, olaszrizling, tramini, chardonnay), de terjednek a vörösborszőlők is (kékfrankos, zweigelt, portugieser).

A Mátraalja a Mátra déli előtere, amely elsősorban a mátrai borvidékről híres. Abasár, Gyöngyös, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Nagyréde, Szűcsi és Rózsaszentmárton híres bortermelő települések.

--

Irsai Olivér száraz 2022

Fehérbor

1800 FT

Rosé Cuvée száraz 2021 B.I.B 5l

Bag-in-box

4000 FT

Pinot Noir édes 2021

Vörösbor

2300 FT

Kérdés esetén fordulj hozzánk!

Telefon: +36 20 215 9785

Email: hello@borbonbon.hu

készítette: webout.hu